A dialektika és a metafizika mint fogalom antipóda

A dialektika és a metafizika ellentétesa filozófiai fogalmak és módszereik a világ tudásának legfontosabbak. Ezek a fogalmak meglehetősen többértékűek és egyfajta evolúciós úton haladnak ki a megjelenésük óta, de átmérőjüket a filozófia történetében egészen nyomon követik. Ezek különböző technikákból állnak, amelyek az univerzum közös elképzeléseinek köszönhetők. Tekintsük át, mit jelentenek ezek a kifejezések és mi a különbség a módszerek között.

A dialektika fogalmát először Socrates vezette beezt a szót a "beszélgetés", a "beszélgetés" igéből hozta, amelynek eredményeként a beszéd, az érvelés és az érvelés művészete jelentette. Úgy vélték, hogy két nézet ("dia" - kettő, és "lecton" - a koncepció fordítása) küzdelme az igazsághoz vezet. Később Plato kifejlesztette ezt a megközelítést, hisz a dialektikus technika ötvözi és szétbontja a fogalmakat, ami meghatározásukhoz vezet. Továbbá ez a kifejezés egyre inkább összefüggésben áll a létezés fejlődésével.

Az ősi dialektika, amelynek alapítója voltHeraklitus új jelentéssel bír. Hangsúlyozta az állandó mozgásfolyamatot, amely mindent alátámaszt. Az ókori filozófus azzal érvelt, hogy a dolgok változékonyságának ténye ellentmond a létezésük természetének, hiszen a mozgó tárgy létezik és nem létezik egyidejűleg (véleménye szerint "kétszer nem férhet be ugyanabba a vízbe").

Jelenleg a dialektika a törvények és törvények tanítását jelenti a társadalom és a természet fejlődését, amelyek alapulnakminden dolog külső és belső kapcsolatáról, állandó mozgásukról és fejlődésükről. És a fejlesztés minőségi, azaz a régi elszáradása és egy tökéletesebb új megjelenése. Ez az átalakulás annak a ténynek köszönhető, hogy minden egyes jelenségnek két olyan pólusa van, amelyek összekapcsolják és megtagadják egymást (például férfi és nő).

Most megtanuljuk, hogy a dialektika és a metafizikakülönböznek. Második fogalmunk először Arisztotelész filozófiai munkáit jelölte, majd hosszú időn keresztül megértették a lét elveinek és alapjainak világnézetét, amelyet egyszerű levonások segítségével fedeztek fel. Ezután a metafizika negatív értéket kapott (a filozófiához képest) mert annak jelentése már nem egybeesett a dolgok új nézeteivel, és ez a szó különböző kijelentéseket kezdett hívni, amelyeket a tapasztalat nem támogatott.

E megközelítés támogatói úgy vélték, hogy minden jelenségés az objektumok csak külső kapcsolatban állnak egymással, és nincs mozgás és ellentmondás. A külső erők hatására csak a fizikai növekedés (növekedés) alakult ki a dolgok meglévő változatlan tulajdonságainak növekedésében (például a magok az embrióállapotban lévő növények, és nem változnak kvalitatívan). Itt a dialektika és a metafizika véleményükben ellentétes irányban különbözik. Emellett a dolgok alapvető állapota, véleményük szerint a béke, amelyből csak külső beavatkozás vehet részt (isten).

Mint látható, a dialektika és a metafizika jelentősen különbözik a fejlődés, a források, az objektumok kölcsönhatása és mozgása tekintetében kialakított nézeteikben.

</ p>>